13./ Milánói karácsony - 2.

Kicsit megcsúsztam az utolsó bejegyzésemmel, de semmiképp nem hagyhattam ki! Remélem mindenkinek békésen teltek az Ünnepek! 🎄
Következzenek az utolsó napjaim részletei, telis-tele karácsonyi díszítéssel, ünnepi készülődéssel és még néhány újabb képről a kivilágított dómról! 😄

December 13. - Karácsonyi vásár a dómnál:

Mint már említettem korábban a különböző egyéb milánói események miatt  a dóm körüli vásár csak egy héttel később nyílt, nem december elején. Szerettem volna a kivilágított várost is végigjárni, így a Garibalditól indulva tartottam a dóm felé, út közben megcsodálva a boltok kirakatait és a karácsonyi díszítést.

Igazán hangulatossá így is a dóm körül vált a séta, ekkor már kicsit be is sötétedett, így még szebbek voltak az égősorok és kivilágított épületek. 🎇

A vásár körbevette a dómot, így kellemesen körbe lehetett sétálni. A kis házikók egyébként nagyon igényesek voltak. Rendezettek és minőségiek, ráadásul volt olyan is, amin keresztül lehetett menni.

December 15. - CityLife:

Pár nappal később még a CityLife körzetbe is ellátogattam, gondoltam, hogy azt is feldíszítették kicsit. Ez így is volt, építettek jégpályát is, sőt a bevásárlóközpont külső részén egy kis faházban a Mikulás is várta a látogató gyerekeket. 🎅

December 16. - Panettone kóstolás:

A Panettone a milánóiak híres süteménye, melyet kifejezetten karácsonykor készítenek és vásárolnak, rendkívül népszerű az olaszok és a turisták között is. December közepén pár napot neki is szentelt a város, melynek megkoronázása volt a vasárnapi óriás Panettone bemutatása, mellyel Guiness rekordot szerettek volna (és sikerült is) elérni. Előzetes információim szerint a bemutatás 18 órára volt kiírva, azonban mire odaértem sajnos a kész remekművet már nem láttam, viszont a látogatók között szétosztották a felvágott süteményt, így meg tudtam kóstolni! Rendkívül finom volt, telerakták mindenféle csokival, mazsolával és amivel kell! 😋

Mire visszaértem a dóm előtti térre láttam meg, hogy az egyik oldalsó épületen, aminek az erkélyei jelképezték az adventi naptárt, most karácsonyi kivetítés megy, a háttérben passzoló zenével. 🎶🎵

December 17. - Teatro alla Scala

Nem is tudom milyen indíttatásból néztem meg az utolsó hetekben a Scala megtekintési lehetőségeit, hiszen korábban egyik látogatásunkkor sem jutott ez eszünkbe, ráadásul sosem tűnt fel, hogy valahol be is lehetne menne, vagy turisták várakoznának. Kiderült azonban, hogy egészen szabadon meg lehet nézni a színházat, elsősorban hétköznap, napközben.

Kicsit kétkedve indultam neki a dolognak, mert nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy hol vagy hogyan lehet bejutni. Ennél azonban végül sokkal egyszerűbb volt a helyzet, ugyanis amint leszálltam a villamosról látszott, hogy a színház bal oldalában volt néhány plakát és a bejárat is! Szerencsés időpontban is mentem, hétfő dél körül, mert nem voltak túl sokan. Így végül olyan hamar benn voltam, hogy kellett is egy kis idő, hogy összeszedjem az izgatottságom! 😊

A felvezető lépcső régi poszterekkel volt tele

Először a színháztermet lehetett megtekinteni, majd egy igazán igényes kiállításon végigmenni, hogy teljes legyen az élmény!

Öt-hat szabad fülke volt, körülbelül szembe a színpaddal. Mivel nem voltak olyan sokan, így aztán elég időm is jutott egy szabad fülkében, hogy kiélvezzem az élményt.

Miután kellően kiélveztem a Scala belső látványát visszamentem a kiállításhoz. Az is igazán érdekes volt, nagyon sok kép szerepelt híres, régi színészekről a különböző előadásoknak megfelelő kosztümökben, illetve egyéb szobrokat és tárgyakat is elhelyeztek a termekben. Mindegyik szobában volt egy érintőképernyős állvány is, amely minden tárgyról adott kellő információt. Így derült ki az is, hogy az egyik teremben Liszt Ferenc zongorája állt! 😍

Nagyon különleges darabok voltak kiállítva a továbbiakban is, így például Verdi zongorája, vagy Rossini jegyzete Verdi Attilá-jával kapcsolatban.

A vége felé már sikerült egy kiscsoportos körbevezetésbe is bekapcsolódnom, ahol éppen Maria Callasról, korának legcsodálatosabb opera-énekesnőjéről volt szó. Mintahogy a hozzáértő vezetőtől hallottam, Callas Aristotle Onassis párja volt vagy 10 évig, aki végül Jackie Kennedyért hagyta el. Vélemények szerint ez viselte meg annyira az énekesnőt, hogy drasztikusan lefogyott és a történtek után már nem találta meg többé a hangját. Pár évvel később, 54 évesen hunyt el.
Ez már az utolsó terem volt, ahol eljutottunk jelen korunkig is. Ahogy láttam a festményekből az alábbi volt a legfrissebb, ami Franco Corellit ábrázolta a Carmen Don José-ának öltözve.

December 20. - San Siro

Természetesen nem hagyhattam ki, hogy ne látogassam meg a San Siro stadiont is legalább kívülről. Így egyik este hazafele terveztem arra az utamat. Óriási az épület, csak elképzelni tudom, hogy belül is milyen grandiózus és hangulatos lehet!
A képek nem is igazán adják vissza a méreteket, de az utolsó képen talán látni a jobb alsó részen az embereket, akik egészen hangyaméretűek a stadionhoz képest.

December 21. - Utolsó este:

December 21.-e volt az utolsó este, amit Milánóban töltöttem, így újra ellátogattam a karácsonyi vásárba, és tettem még egy utolsó kört. 😊

Utolsó bejegyzésem végeztével szeretném megköszönni mindenkinek aki követte az élményeimet a blogon és gondolt rám kintlétem alatt! Remélem tudtam egy kis örömet okozni, kikapcsolódást biztosítani vagy érdekességet nyújtani mindenkinek! Köszönöm a visszajelzéseket is, sokat jelentenek mindig! Zárásképp pedig mindenkinek szeretnék békében és sikerekben gazdag új évet kívánni! 😊